Foglalkozás letöltése
(kattintás a linkre az egér jobb gombjával, majd "Hivatkozás mentése más néven...")
Vivaldi – Ősz t. 1: Allegro >Letöltési link | |
| |
Vivaldi – Ősz t. 2: Adagio molto >Letöltési link | |
| |
Vivaldi – Ősz t. 3: Allegro >Letöltési link | |
|
Szőlő érik, vessző hajlik
levele tarkul, víg nesz hallik.
Gazda, gazda, mossál kádat!
Szüretelőid várton-várnak.
Pántos puttony hadd forogjon,
poharunkba must csurogjon,
rézbográcsban hús rotyogjon,
jószagú gőze göndörödjön.
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
Hűvös az éj, hideg a szél
halványabb a napsugár
Ki tudja már a sok gólya,
a sok fecske merre jár
Elhervadtak a virágok
sárgulnak a levelek
A szőlősben szüretelnek
a szorgalmas emberek
Körtét, almát, szilvát, diót
szedeget a sok gyerek
Előbújnak a szekrényből
sálak és pulóverek
Kora reggel már dér fedi
odakinn a földeket
Elbúcsúzik a fényes nyár
siratja erdő s berek.
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
Kinek haragos a kedve,
az csak mindig veszekedne,
és aki haragos,
buta az nem okos.
Ha süt a nap, vagy szél dudál,
vagy ha éppen a hó szitál,
sose légy haragos,
így maradsz csak okos.
Ne ráncold a homlokodat,
és ne húzd fel az orrodat.
Felejtsd el a grimaszt,
egyszer még úgy maradsz.
Mert akinek rossz a kedve,
bújjon el az mint a medve.
A rosszkedv ragadós,
ne légy hát harapós!
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt
„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”
„Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát
„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján
„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing”
„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
Országúton baktat a csacsi,
senki se tudja, mit visz a kocsi.
Kérdi az árok az útszélen:
Mit viszel, kis csacsi, mondd nékem!
Répát, rezedát, salátát,
gyolcsot, köcsögöt, hasábfát?
Országúton baktat a csacsi,
senki se tudja, mit visz a kocsi.
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
Játszik a szél, játszik,
emeli a sapkám,
talán el is vinné,
ha én odaadnám.
Ezt a sapkát nékem
édesapám vette,
sokat dolgozott, míg
árát megkereste.
Hogy adhatnám én ezt
csak úgy könnyen oda,
hiába fáj erre
a Szél úrfi foga.
Fütyül is mérgesen,
csapkodja a fákat,
de én erős vagyok,
vélem el nem bánhat.
És, hogy ne gondolja,
félek tőle mégis,
visszafütyülök hát,
egy jó nagyot én is.
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
Hervad már a lombnak
enyhet adó árnya,
kedves galambomnak
eltörött a szárnya.
Szegény kis madárkám
szívét dalba önti,
itt maradt ő árván,
elrepült a többi.
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
Erdőt járunk, árkot lépünk,
bükkfa-lábunk, venyige-térdünk,
szél se tudja, merre térünk,
jegenye-sudaras utakon élünk.
Zsong a kis szél, zúg a nagy szél,
bokrot bolygat, bele ne vesszél.
Néha nyár jön, néha nagy tél,
ha üres a szatyor, eleget ettél.
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
Ence, Bence, kis medence,
kis medence a Velence;
ne búsúljunk semmit, Vince,
tele van az icce, pince.
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
Énekes játék. A gyerekek körben állnak, sétálnak. A „Hopp ide páromat” sorra párt választanak maguknak, akivel pördülnek egyet. Az ének végére visszaállnak a körbe, és a játék már kezdődhet is elölről.
Elvesztettem páromat,
Szép, eladó lányomat.
Hopp ide páromat,
Szép, eladó lányomat.
Zöld erdőben kicsi tisztás,
S a tisztáson áll egy kis ház.
A háznak van egy lakója,
ő a zöld erdő manója.
Nagy az orra, nagy a füle,
Lapátnyi a két tenyere.
Kócos haja és zöld bőre -
Jól illenek az erdőbe.
Mindennapi jó szokása:
Elindul a "nagyvilágba",
Barangol a nagy erdőben,
Mert ideje az van bőven.
Egy hűvös őszi délelőtt,
Összeszedett minden erőt,
S elballagott jó messzire,
Egész az erdő mélyibe.
Délben szépen megebédelt -
Otthonról hozta az ételt -,
S miután pihent kevéskét,
Újból szaporázta léptét.
Átugrott egy kis patakon,
Átvágott több bozótoson,
Megmászott egy csomó nagy fát,
Hátha lát valami furcsát.
Meg is látott három szarvast,
Kettő rókát és egy farkast.
Szeme megakadt egy hegyen.
Gondolkodott: mit is tegyen?
A hegyhez menjen, vagy haza? -
Ezen járt a manó agya.
Ha elvándorol a hegyig,
Nem érhet haza estelig.
Estére hol talál szállást,
Ha megunja a járkálást?
Legfeljebb nem alszik éjjel...
Döntött: a hegynél néz széjjel.
El is ballagott a hegyig,
Az út eltartott estelig.
Keresett egy nyugodt helyet,
Amely pihenőhely lehet.
Talált is egy nagy barlangot,
Ámde furcsa hangot hallott,
Amely az üregből jött elő,
S rezgett tőle a levegő.
Óvatosan fáklyát gyújtott,
Aztán a barlangba kúszott.
Feltárult a szörnyű látvány:
Odabenn horkolt egy sárkány.
Eloltotta a fáklyáját,
Összeszorította száját.
Torkában dobogott a szíve,
S feje lüktetett feszítve.
Leült és töprengeni kezdett,
Közben nézte a zöld testet.
Szép lassan, pillangószárnyon
Szemére libbent az álom.
A kis manócska álmában
Otthon feküdt az ágyában.
Nem zavarta ekkor semmi -
Milyen jó is otthon lenni.
Ám amikor reggel ébredt,
S szeme a sárkányra tévedt,
Félelem vett rajta erőt,
Csak kapkodta a levegőt.
A sárkány éppen őt nézte,
De nem jött még közelébe.
A manó menekülni készült,
Ám a félelemtől szédült.
Mielőtt elájult volna,
Megoldódott minden gondja;
Nem fenyegette őt ármány,
Mert nem volt gonosz a sárkány.
Megnyugtatta a kis manót,
Előhozott sokféle jót,
S mivel igen megéheztek,
Jó étvággyal reggeliztek.
Megőrizték jókedvüket,
Elmesélték életüket,
Ebédeltek, vacsoráztak...
Örültek a barátságnak.
Ketten jó barátok lettek,
Együtt sírnak és nevetnek,
Túrán együtt gyalogolnak...
Ma is élnek, ha meg nem haltak.
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
A kállói szőlőben
Két szál vesszőben,
Szíjja-fújja fújdogálja,
Harmat napos hajdogálja,
Sűrű, sűrű raf-raf-raf.
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
Foglalkozás letöltése
(kattintás a linkre az egér jobb gombjával, majd "Hivatkozás mentése más néven..."
Bejegyzések
Megjegyzések
