Zöld erdőben kicsi tisztás,
S a tisztáson áll egy kis ház.
A háznak van egy lakója,
ő a zöld erdő manója.
Nagy az orra, nagy a füle,
Lapátnyi a két tenyere.
Kócos haja és zöld bőre -
Jól illenek az erdőbe.
Mindennapi jó szokása:
Elindul a "nagyvilágba",
Barangol a nagy erdőben,
Mert ideje az van bőven.
Egy hűvös őszi délelőtt,
Összeszedett minden erőt,
S elballagott jó messzire,
Egész az erdő mélyibe.
Délben szépen megebédelt -
Otthonról hozta az ételt -,
S miután pihent kevéskét,
Újból szaporázta léptét.
Átugrott egy kis patakon,
Átvágott több bozótoson,
Megmászott egy csomó nagy fát,
Hátha lát valami furcsát.
Meg is látott három szarvast,
Kettő rókát és egy farkast.
Szeme megakadt egy hegyen.
Gondolkodott: mit is tegyen?
A hegyhez menjen, vagy haza? -
Ezen járt a manó agya.
Ha elvándorol a hegyig,
Nem érhet haza estelig.
Estére hol talál szállást,
Ha megunja a járkálást?
Legfeljebb nem alszik éjjel...
Döntött: a hegynél néz széjjel.
El is ballagott a hegyig,
Az út eltartott estelig.
Keresett egy nyugodt helyet,
Amely pihenőhely lehet.
Talált is egy nagy barlangot,
Ámde furcsa hangot hallott,
Amely az üregből jött elő,
S rezgett tőle a levegő.
Óvatosan fáklyát gyújtott,
Aztán a barlangba kúszott.
Feltárult a szörnyű látvány:
Odabenn horkolt egy sárkány.
Eloltotta a fáklyáját,
Összeszorította száját.
Torkában dobogott a szíve,
S feje lüktetett feszítve.
Leült és töprengeni kezdett,
Közben nézte a zöld testet.
Szép lassan, pillangószárnyon
Szemére libbent az álom.
A kis manócska álmában
Otthon feküdt az ágyában.
Nem zavarta ekkor semmi -
Milyen jó is otthon lenni.
Ám amikor reggel ébredt,
S szeme a sárkányra tévedt,
Félelem vett rajta erőt,
Csak kapkodta a levegőt.
A sárkány éppen őt nézte,
De nem jött még közelébe.
A manó menekülni készült,
Ám a félelemtől szédült.
Mielőtt elájult volna,
Megoldódott minden gondja;
Nem fenyegette őt ármány,
Mert nem volt gonosz a sárkány.
Megnyugtatta a kis manót,
Előhozott sokféle jót,
S mivel igen megéheztek,
Jó étvággyal reggeliztek.
Megőrizték jókedvüket,
Elmesélték életüket,
Ebédeltek, vacsoráztak...
Örültek a barátságnak.
Ketten jó barátok lettek,
Együtt sírnak és nevetnek,
Túrán együtt gyalogolnak...
Ma is élnek, ha meg nem haltak.
Másik verset választok (Versek tartalomjegyzéke)
Bejegyzések
